A szerzők a hyperlipoproteinaemiák kezelésének lehetőségeit foglalják össze. Bemutatják, hogy az elmúlt időszakban ezen a téren milyen jelen­tős előrelépések történtek, a hagyományos koleszterincsökkentő sztatin-és ezetimibterápia mellett egyéb új koleszterincsökkentők jelentek meg. A hypertriglyceridaemiák kezelésének új alternatívái az apolipoprotein C3-gátló volanesorsen és az angiopoietin-like 3-gátló evinacumab készítmé­nyek. Bár egy részük jelenleg nem érhető el hazánkban, mégis fontosnak tart­juk, hogy a szakmai közönség ezekről is megfelelő ismeretekkel rendelkezzen.

A hypertriglyceridaemia az európai felnőtt populáció mintegy harmadát érin­ti. A trigliceridszint változása hatással van az egyéb lipoproteinszintek alaku­lására, így módosul az LDL összetétele, nő a kicsi, denz, oxidációra hajlamos LDL-részecskék száma, csökken a védő hatású HDL szérumkoncentrációja. Ez a hatás felveti a trigliceridek jelentőségét a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában és progressziójában. Korábbi nagy, prospektív, randomizált, kettős vak tanulmányok nem igazolták azt, hogy a trigliceridek szintjének csökkentése javítaná a primer klinikai végpontot, de a magas trigliceridszint egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorokra gyakorolt hatása felveti annak le­hetőségét, hogy az 1,7 mmol/l fölötti trigliceridértékű egyének az életmód-terápia sikertelensége esetén gyógyszeres kezelésben részesüljenek.

A vér magas trigliceridszintje közvetlenül és közvetve (az elhízáson, hipertónián, csökkent glükóztolerancián keresztül) elősegíti az ateroszklerózis kialakulását. A hipertrigliceridémiában szenvedő beteg kardiovaszkuláris kockázatának felméréséhez az LDL- és HDL-koleszterint, a kísérő betegségeket, a trigliceridekben gazdag lipoproteinek összetételét és a családi kórtörténetet is figyelembe kell venni. A kezelés célja a kardiovaszkuláris kockázat csökkentése és a trigliceridekkel kapcsolatos szövődmények (pl. kilomikronémia szindróma) megelőzése. Az életmódbeli beavatkozás alapja a diéta, az alkoholtilalom, a rendszeres testmozgás, a testsúlycsökkentés és a dohányzás abbahagyása. A továbbra is magas trigliceridszint niacin, fibrát, ómega-3-zsírsav-etilészter adásával csökkenthető, a non-HDL-koleszterin szintjének optimalizálásához sztatinkezelésre is szükség van.

A szérum koleszterinszintje a koleszterin enterális felszívódásától és májbeli szintézisétől függ. A sztatinok az endogén koleszterin-szintézis sebességmeghatározó enzimjét, a HMG-CoA-reduktázt gátolva csökkentik a szérum koleszterinszintjét és a kardiovaszkuláris morbiditást. Kisebb vizsgálatok közvetett bizonyítékai szerint nagyfokú enterális koleszterin-felszívódás mellett a sztatinok kevésbé csökkentik a koleszterinszintet. Újabb klinikai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a fokozott koleszterin-felszívódás és csökkent hepatikus koleszterin-szintézis fokozott kardiovaszkuláris kockázattal párosul. A cikk áttekinti a kérdés irodalmát, és prospektív klinikai vizsgálatokat javasol annak meghatározására, hogy a koleszterin-szintézis és -felszívódás aránya elősegítheti-e a lipidcsökkentő kezelés személyre szóló tervezését.

Az érelmeszesedés befolyásolható, legfontosabb kockázati tényezői a diabetes mellitus, a magas vérnyomás, a nikotin és a zsíranyagcsere zavarai. Dyslipoproteinaemia esetén az emelkedett LDL-koleszterin- érték (LDL-C) vitathatatlanul kiemelkedő jelentőséggel bír: semmilyen más anyagcserezavarnak az érelmeszesedéssel való összefüggését nem tudták ilyen pontosan és sokoldalúan bizonyítani.